London, 2012. november 10., szombat (MTI) - A húsevő harmatfű (Drosera-nemzetség) fajai egy amerikai kutatás szerint némi ravaszsággal a jövőben számos orvosi eljárás során segíthetnek az emberen.

    A harmatfű elnevezése rendkívül találó: a növény minden levelét szőrszerű szálak borítják, amelyeknek a végén egy apró csepp fénylik, mintha a reggeli harmat maradt volna a növényen. Ezek a cseppek azonban korántsem olyan ártalmatlanok, mint a harmat: a csillogó nedv erős ragasztó, amely működésbe lép, mihelyt egy rovar a levélre száll. Ahogy az áldozat küzd a szabadulásért, mind több és több szőröcske nedve biztosítja sorsának beteljesülését: a növény levele lassacskán megemészti a testét.
    A knoxville-i Tennessee-i Egyetem kutatója Mingjun Zhang biomérnök azonban inkább építésre, mint pusztításra használná e nedvet. Kutatásai szerint az anyag ugyanis alkalmas lenne krónikus sebek gyógyítására, szövettenyésztésre és számos más, bemetszéssel járó orvosi eljáráshoz.
    A szövettenyésztés egyre fontosabb tudománya új megközelítésben segít a sérült testrészek és szövetek helyreállításában. Alapgondolata szerint a cél burjánzó egészséges szövet - ideg-, csont- vagy izomsejtek tömege - beépítése a károsodott testrészre úgy, hogy az új sejtek egészséges, működőképes szövetet alkossanak.
    Lehetetlen azonban, hogy az orvos egyszerűen csak befecskendezzen egy területet új sejtekkel, majd várja, hogy azok növekedni kezdjenek. A sejtek megfelelő tapadási felületen képesek csak osztódni és differenciálódni, így a szövettenyésztéses eljárásban a sejteket megfelelő alapra kell helyezni. Ez többféle anyag lehet a szivacsoktól a filmen át a gélekig. Ezután kerülhet a teljes "építmény" a szervezetbe. Mihelyt a sejtek sokszorozódni kezdenek, az alapozás biztosítja számukra a "szabásmintát", elősegíti a sejtnövekedést és a sejtek közötti kommunikációt. Miután az alap feladata befejeződött, lebomlik a szervezetben, a helyén pedig már csak az egészséges új szövet marad.
    Az alapozás számos feltételnek kell megfeleljen, a "szövetmérnökök" pedig már régen keresik az ideális anyagát. "Ez volt a legnagyobb kihívás" - mondta Zhang a BBC-nek. Laboratóriumában sorra vizsgálta a természetes anyagokat, amelyek potenciálisan megfelelnek az alapozáshoz. Így jutott arra következtetésre, hogy a harmatfű nedve alkalmas lehet.
    A növényi ragasztó teljes mértékben természetes és biológiai úton lebomló vegyület, amely cukrokból és savakból tevődik össze. Ragadós, tehát megfelelően rögzíti a sejteket. Ezen felül rendkívül elasztikus, ami azért fontos, mert a sejtek növekedése közben igen változatos formáknak kell alapot szolgáltatnia.
    Kutatása során Zhang egy "szilíciumostyát" helyezett a harmatfű nedvére, majd 24 órán át hagyta az anyagot száradni. Mikroszkóp alatt megvizsgálva döbbenten látta, hogy a növényi ragasztó nanorostok teljes hálózatává alakult. A levegőáteresztő alapozásban ráadásul éppen a megfelelő méretű pórusok alakultak ki.
    Zhang ekkor a nedvvel üvegfelületet kent be, majd patkányagyvelőből származó élő idegsejtekkel oltotta be. Egy nap múlva a sejtek megtapadtak, a laponként átlag 1250 sejt birtokba vette a rendelkezésére álló felületet. A sejtek 98 százaléka életképes maradt, és még akkor is szilárdan a helyén maradt, amikor Zhang megpróbálta leöblíteni őket.
    A harmatfűalapon az idegsejtek képesek az osztódásra, és Zhang szerint a csont- és bőrsejtek hasonlóan jól működtek a felületen. Feltevése szerint a nedv bőrsejtekkel keverve és krónikus sebekre helyezve elősegíti az új bőrfelület kialakulását.