Öt év a tudománykommunikáció területén
A fél évtized alatt 6000 kutató, diák és ipari szakember csatlakozott a földrészeken átívelő kezdeményezéshez. A közösségi portált dr. Paszternák András indította útjára 2007. november 27-én. Az alapítót kérdeztük a weboldal célkitűzéseiről, az elért eredményekről, tervekről.

Hogyan és miért kezdett nanotechnológiával foglalkozó közösségi oldal építésébe?

2007 őszét írtuk, amikor egy reggel összetalálkoztam doktoranduszi témavezetőmmel, Kálmán Erika professzor asszonnyal az MTA Kémiai Kutatóközpont folyosóján. A főnökkel folytatott váratlan megbeszélések mindig veszélyesek, könnyen kaphat plusz feladatokat az ember. Arra kért, legyek egy már létező, magyar nyelvű nano-oldal szerkesztője egy másik kollégával együtt. Pár nap gondolkodási időt kértem, s azt javasoltam, indítsunk inkább egy olyan közösségi hálózatot, amelyet a felhasználók töltenek meg majd tartalommal. Az ötlet sikert aratott. Végül a körülmények úgy hozták, hogy a világszerte a témában kutatók virtuális összekapcsolásán fáradozó Nanopaprika, nem a kutatócsoportunk hivatalos weboldala lett, hanem egy magán, szabadidős hobbi weblap.

Miért pont Nanopaprika?

A kezdetekben nem nagyon hittem abban, hogy valóban sikerülhet kontinensek, országok vegyészeit, fizikusait és más területek szakembereit összehozni az Interneten. Az első hónapokban az itthoni „nano-sokra” koncentráltam, s ha már hazai hálózatról volt szó, kellett valamilyen magyaros név, ami külföldön is jól cseng. Rengeteg nanotehnology, nanoscience, nanoresearch domain név kering az éterben, a szándék az volt, hogy kitűnjünk ebbel az alapzajból. Az öt év és a 6000 tag azt mutatja, jó döntés volt. A névvel kapcsolatban megjegyezném, pár órával a regisztrációja után egy akadémikus azt mondta nekem, ezzel a névvel nem lehet tudományos oldalt indítani Magyarországon, ezt ki fogják nevetni. Nem tántorítottak el a szavai, s mindig büszkén felvállaltam, hogy ez az icipici paprika hozzám kötődik.

6000 tag, sok vagy kevés a milliós közösségi hálózatok korszakában?

Az 500. vagy az 1000. tag csatlakozása mérföldkövet jelentett. Ugyanakkor hamar rá kellett jönnöm, ezek a számok önmagukban semmit sem érnek. Az "emberi hangvétel" az, amely megkülönböztet minket más nanotechnológiai oldalaktól. Egyszerre próbálunk meg teret engedni a diákok kérdéseinek, az ipar részéről érkező megkereséseknek vagy egy-egy vezető kutató blogbejegyzéseinek. A témában alig járatos középiskolás éppen olyan fontos a virtuális közösségnek, mint egy nagyvállalat kutatásirányítója.

Mi a célja az oldalnak azon kívül, hogy egymásra találhatnak a hasonló témában kutatók? 

Mint a nevünk is jelzi, három dolog lebeg a szemünk előtt. Az első a nemzetköziség, több mint 80 országból van regisztrált felhasználónk. Eddig még nem sikerült olyan egyetemre vagy kutatóintézetbe tévednem, ahol legalább egy ember ne hallott volna az oldalról. A második a közösségi élmény, ezt célozza a számos interaktív program: az éves online poszter konferenciától kezdve a NanoIndia napokon át az offline programok egész soráig. A harmadik és egyben legnagyobb kihívás a tudományosság kérdése. Hiszem, a Nanopaprika közössége mára van már annyira erős, hogy kiveti magából a mérce alatti tartalmakat.

Bizonyára sok időt kell szánni az oldal folyamatos szinten tartására, fejlesztésére, megéri?

Az elmúlt esztendőkben szép számmal akadtak lelkes segítők, akik előre vitték a nanoközösségi oldalt, akik megértették az üzenetünket, hírekkel, cikkekkel, kutatási eredmények megosztásával segítették a munkám. Maguktól jöttek, s addig folytatták a tevékenységüket, amíg azt kényelmesnek érezték. Pár hónap, év után mások vették át a helyüket, hol többen, hol kevesebben. Az ő lelkesedésükből lehet erőt meríteni, s amikor érkezik egy levél egy PhD-hallgatótól, amelyben megköszöni, hogy a Nanopaprika segítségével akadt egy ösztöndíjas pozícióra, több ezer kilométerre a lakhelyétől, akkor ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem, megérte belevágni. Egy kis doktorandusz nagy álma volt ez a hálózat. Időközben befejeztem s megvédtem az értekezésem, s ma ott kutathatok posztdoktorként, ahol nagyon szerettem volna kipróbálni, milyen is a tudománynak szentelni a hétköznapokat.

Tervek, jövőkép?

A Nanopaprika felépítése nem volt tudatos, egy véletlen találkozással indult az egész, s lépésről lépésre értük el a mai állapotot. Szerintem arról érdemes beszélni, amit már letettünk az asztalra. Ha tudományosak, nemzetköziek és közösség tudunk maradni az elkövetkezőkben, nem járunk rossz úton. Újdonságként említhetem a megújult Sulineten (http://kozosseg.sulinet.hu/hu/group/nanotech/) indított tematikus csoportunkat, amellyel a hazai középiskolásokhoz és tanáraikhoz próbáljuk közelebb hozni a tudományág eredményeit. 

A Nanotudomány Nemzetközi Közössége egész hónapban ünnepi programokkal várja az internetezőket. Az évforduló alkalmából kiírt "Nanotechnológia, azt írja az Internet..." esszépályázat nyertese - a felkért szakmai zsűri döntése alapján - Fülöp Diana Bernadett, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja lett. 

Kapcsolat:
Dr. Paszternák András, alapító
The International NanoScience Community
NanoTudomány Nemzetközi Közössége
editor@nanopaprika.eu
www.nanopaprika.eu